A kézírás különleges „dolog”. Formáljuk, alakítgatjuk, szépítjük, időnként pedig nemtörődöm módom csak elsietjük, odavetjük a papírra. A hétköznapokban csak információközlő segédeszközként tekintünk rá, ugyanakkor tudjuk, hogy ennél többről van szó.
Írásunk magában hordozza személyiségünk minden egyes egyéni tulajdonságát. Követi lelkünk változásait, életünk alakulását, személyiségünk fejlődését. A grafológia kiválóan alkalmas, hogy segítségével megtudjunk valamit az emberről. Alkalmas a személyiség főbb jellegzetességeinek megállapítására. Írásképünk hűen tükrözi lelkiállapotunkat, energetikai hogylétünket. Ugyanakkor nem alkalmas jóslásra, sorselemzésre, életkor és kinézet megállapítására.
A grafológia korunk egyik leggyorsabban fejlődő tudomány ága, ennek megfelelően igyekszik megfelelni a tudományosság kritériumainak, tehát a grafológiai módszerekkel készült megállapítások méréseken alapulnak, megismételhetőnek kell lenniük. Ugyan arról a kézírásról több, eltérő módszerrel dolgozó grafológus ugyanazt kell, hogy megállapítsa.
Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk határainkat sem. Mint minden, az emberrel foglalkozó tudományág, a grafológia is szembekerül azzal a problémával, hogy az embernek van egy olyan része, amely tudományos eszközökkel nem megközelíthető.